Rajzok - Drawings - Zeichnungen

Barabás Zsófi munkáinak, grafikáinak szemügyre vételénél félretehetjük a festészet története által nyújtott támpontokat és engedhetjük, hogy a munkák "pusztán" vizuálisan hassanak ránk. Erőltetett lenne művészettörténeti analógiák és terminusok által közeledni e rajzokhoz, hiszen alkotójuk nem a fogalmak, illetve a kortárs tendenciák elméleti háttere felől jut el egy-egy kép megvalósításához, ellentétben korunk számos képalkotási metódusával. Munkáihoz az útmutató értelmezést persze ő maga is igényli, hiszen az érzelmeket és indulatokat (jelen esetben az alkotásokat) általában akkor véljük megvalósultnak és megértettnek, ha a nyelvi absztrakció szintjén is megfogalmazódnak. Vizuális kultúrában élünk ugyan, de az érzelmek közvetlen áramlását is lehetővé tevő vizuális nyelv ismerete nem általános. A vizuális jelenségeket nehezen "olvassuk", ezért általában a nyelv dimenziójába helyezve értelmezzük őket. Medializáit képi kultúránkban, amikor a létező képek tradícióját is értelmező képzőművészeti alkotások különösen a média által érintettek, Barabás - korunk vizuális hatásaitól természetesen nem függetlenül - egyéni utat jár: a művészeti jelenségeket leginkább a küzdelmes, egyéni életutak változásain és nem a művészeti tendenciákat, valamint a technológia hatásalt elemző fogalmi általánosításokon keresztül közelíti meg. Figyelmét az egyes életműveken belül a műfaji áttörésekben megvalósuló, a mű dimenzióit a térbelépéssel kiteljesítő megnyilvánulások keltik fel (Jean Dubuffet, Frank Stella, Lucio Fontana). Kötetlenül, könnyedén jár-kel a műfajok között. Gazdag színvilágú, lüktető olajfestményei és elevenségükkel a fizikai terünkben maguknak helyet kérő színes reliefjei invencíózus rajzaiból nőnek ki. Ezek a grafikák azonban nem vázlatok, hanem benyomásoknak, személyek és szituációk által előidézett hangulatoknak pillanat diktálta rögzítései. Inspirációk, inspiráló élmények, emberek és érzelmi állapotok vlzualizálásai egy absztrahált, variabilitásában gazdag formakészlet birtokában. A szintén törvényszerűségek rendszerében leírható zene feszültségteremtő, érzelmeket generáló természete, egy másik valóságba átjuttató ritmikus áradása hasonlítható e rajzokhoz, amelyek egy körülírható és lehatárolható formai repertoárból kiindulva a tapintható tér, s így a befogadó érzékei felé igyekszenek burjánzó és törékeny vonalvezetésükkel. Vágyai és elképzelései megingathatatlanságában lefegyverzően nőies, vizuális képzelőerejével lehengerlő alkotó Barabás Zsófi, akit nem lehet a választott, tradicionális médiumainak az intellektus diktálta konvencióin belül tartani. Ha az érzelmek feszítését már nem bírja a test, akkor a felgyülemlett szenvedélyek kiszabadulnak, s a művészi formaképzés által egy új testben megszületve létrejönnek, s itt vannak közöttünk. A feltoluló érzelmek és elképzelések elementáris távozásának utat engedő és azokat terelgető alkotói invenció első lenyomatai ezek a rajzok. Az árnyalt és sokatmondó testbeszéd analógiájaként is felfogható képi világ, a szenvedélyességében is érzékeny festői "testírás" megteremtésével Barabás Zsófi erősíti azt a felismerést, mi szerint a női alkotók általában testük és érzelemviláguk kiterjesztéseként hozzák létre műveiket, az érzéki közvetlenség élményében részesítve a nézőt. - Perenyei Monika