Mások - Egy főemlőskutató megfigyelései a társadalmi nemről

A The New York Times-sikerlistás Mama utolsó ölelése szerzőjétől

"Lebilincselő olvasmány, amely tudományosan megalapozott, együttérző és kiegyensúlyozott álláspontot képvisel a biológiai és társadalmi nem kérdése körüli legélesebb vitákban." - Yuval Noah Harari

Ki hitte volna, hogy a hím bonobók ugyanolyan gyengéden gondoskodnak egy csecsemőről, mint a nőstények - de csak akkor, ha egyetlen nőstény sincs jelen? És azt, hogy az emberszabásúak hím és nőstény kölykei más-más játékokat választanak, csakúgy, mint a kisfiúk és a kislányok? És mit tanulhatunk abból a megfigyelésből, hogy a bonobók szexualitását nem az utódnemzés, hanem az örömszerzés és az intimitáskeresés motiválja? Ráadásul nem kizárólag heteroszexuális viszonyokban. Vajon mit jelent mindez ránk, emberekre nézve?
Frans de Waal világhírű főemlőskutató évtizedek óta tanulmányozza a bonobók és a csimpánzok, az emberhez genetikailag legközelebb álló két faj viselkedését. Nemekkel kapcsolatos megfigyelései nyomán arra a következtetésre jutott, hogy bár a biológiai nem és a gender között van kapcsolat a főemlősök és az emberek esetében is, a biológia egyáltalán nem indokolja férfiak és nők társadalmi egyenlőtlenségét.
De Waal az emberszabásúak társadalmainak bemutatásán keresztül megkérdőjelezi a férfiasságról és a nőiességről szóló hiedelmeket - mindazt, amit általában a tekintélyről, a vezetőkről, a versengésről és az együttműködésről gondolunk. Test és elme, biológia és kultúra egyaránt meghatároz bennünket. Férfiak és nők mások, azonban "az embereknek nem kell egyformának lenniük ahhoz, hogy egyenlőek legyenek".

"A modern társadalom készen áll a nemek közötti hatalmi és kiváltságbeli különbségek
korrekciójára. A nők azonban nem tudják ezt egyedül megvalósítani. A nemi szerepek annyira összefonódnak, hogy a férfiaknak és a nőknek együtt kell megváltozniuk. E kiigazítások némelyike már folyamatban van. Látom, hogy a fiatalabb nemzedék sok mindent másképp csinál, mint a sajátom, például a férfiak nagyobb mértékben vesznek részt a szülői feladatokban, a nők pedig betörnek a férfiak által dominált munkahelyekre. A megoldás a férfiak bevonása a változás folyamatába. Ezért berzenkedem az olyan általánosításoktól, amelyek a férfiakat hibáztatják mindenért, ami rossz a világban. A férfiasság bizonyos megnyilvánulásait "mérgezőnek" nevezni... nos, én nem így képzelem el a feminizmust. Mi értelme egy egész nemet megbélyegezni?"

Frans de Waal (1948) holland származású amerikai főemlőskutató, etológus, az atlantai Emory Egyetem pszichológiai tanszékének professzora. Évtizedek óta vizsgálja a főemlősök társas viselkedését, konfliktusmegoldó, együttműködési és empatikus képességét, igazságérzetét. De Waalt 2007-ben a Time magazin a világ 100 legbefolyásosabb embere közé választotta.