Egy király halála

Martin Luther King utolsó évének igaz története. „Ha egy ember semmit sem talál, amiért meg tudna halni, akkor élnie sem érdemes.” Martin Luther King. Tavis Smiley díjnyertes könyve Martin Luther King életének utolsó, legküzdelmesebb évéről szól. King már nem csak az amerikai feketék jogaiért küzdött: a Szegények kampányával a gazdasági rendszer mindenféle származású áldozatának érdekeit képviselte. Azzal pedig, hogy szót emelt a vietnámi háború ellen, egy nemzeti rögeszmén túllépve tett hitet az emberségesség mellett az erőszakkal szemben – bárki legyen is annak elszenvedője. Nyilvánvalóvá tette a két ügy közötti kapcsolatot: a vietnámi háborúra költött milliárdok töredékéből is meg lehetett volna oldani a szegénység problémáját az USA-ban. E két törekvésével azonban minden korábbinál több támadást vont magára az FBI, a média, sőt még saját támogatói részéről is. Kinget 1968. április 4-én, napra pontosan egy évvel azután gyilkolták meg, hogy a „Vietnámon túl” című beszédében először kritizálta a vietnámi háborút. Ezt az egyévi szenvedést tekinthetjük hitvallásának, mellyel példát mutat minden ember számára, akiben a lelkiismeret hangja szembekerül az uralkodó politikai közhangulattal és a társadalmi rögeszmékkel.„Abban a percben, abban a másodpercben, amikor elkötelezed magad a szabadság, függetlenség és igazság mellett, akár meg is ölhetik a tested, a lelked akkor is győzni fog.” Martin Luther King