Chloé és a zsaru

Három lány, három apától. Az egyik stréber, a másik összeférhetetlen, a harmadik kövér. Három sors egy családban. Viharos életű anyjuk életébe most újabb udvarló – talán férjjelölt? – érkezik: a városi rendőrség gyilkossági csoportjának nyomozója. A hadnagy azonban nemcsak udvarol, hanem egy bűnügyet is próbál felderíteni. Ha kiderül, hogy kié a helyszínen talált ruhadarab, az egyik lány nagy bajba kerülhet…
Olvass bele! Részlet a műből:
(…) Ahogy Phoebe befordult a sarkon, azon tűnődve, vajon a nővérei otthon vannak-e már, egy kék-fehér rendőrautót pillantott meg a házuk előtt. Fölnézett, és látta, hogy egy egyenruhás meg egy civil ruhás rendőr baktat fölfelé a második emeletre. Az ő ajtajukon kopogtak. Na, végül csak megtörtént, gondolta. Ahogy Sheila mindig mondta. A rendőrök végül tényleg eljöttek Chloéért. Phoebe egyre csak bámulta őket, ahogy közeledett a lépcsőhöz. Egy perc múlva a rendőrök megfordultak, és elindultak lefelé. A ?atalabbik, az egyenruhás elment mellette. Egyetlen pillantást sem vetett rá. Tipikusan olyan pasi, gondolta Phoebe, aki a gyerekeket meg se látja. De az idősebbik, nagydarab, fekete öltönyös fér? rámosolygott tömött fekete bajusza alól. – Errefelé laksz, ugye? – kérdezte. Hangja erős volt, de barátságos. Sötét szeme csillogott. Phoebe bólintott. A rendőr a felső lakás felé intett. – Ismered Sheila Torrence-t, aki odafönt lakik? A vér lassan kifutott Phoebe arcából. Szóval nem Chloét keresik. A nagydarab rendőr egyre csak bámult rá. – Nem az anyukád, ugye? Phoebe belenézett a barátságos sötét szempárba, és megpróbálta kitalálni, mit is mondjon.
* * *
– Anya baromira ki lesz bukva, Chloé – mondta Brynn. – Tudod jól, hogy a főnöke mennyire berág rá, amikor el kell kéredzkednie miattad. Ha ezért most kirúgják… – Brynn ?ntorogva nézett a húgára. – Miért akar Rusnek beszélni vele? Mit csináltál már megint? – Nem csináltam semmit. – Na persze. Rusnek minden ok nélkül hívatott a tanáriba, csak úgy, mi? – Noseworthy szólt neki. – Bökd már ki, Chloé. Mit csináltál? – Semmit, mondom. Noseworthy pikkel rám. Brynn a fejét ingatta. Chloé teljesen reménytelen eset. Ha egy holttest fölött találna rá, véres késsel a kezében, akkor is mindent tagadna. Gyilkosság? Milyen gyilkosság? – Na, nyögd már ki! – Leküldött a tanáriba, ennyi az egész. Nem csináltam semmit. – És annak a semminek, amit nem csináltál, van köze a leckéhez? – És ha van? Kit érdekel? – Anyát fogja érdekelni. – Nagy dolog. Ne mondd már, hogy ő volt a leckeírás királynője annak idején az Earl Barronban. Ugyan, Brynn. Nem véletlen, hogy egyszerű pincérnő, te is tudod. És ennek nem az egyetemi tandíj az oka… Chloé mostanában az anyjuk puszta említésére is dühbe jött. Szinte mintha gyűlölte volna. Valahányszor Brynn magyarázatért gyötörte, Chloé vagy mondott valami velőset, vagy kitért a beszélgetés elől. – Mi van veled? – kérdezte Brynn. – Azt hiszed, olyan jó vicc, ha anya elveszti az állását? Ez a bizonyos állás nem igényelt túl magas intelligenciát, és nem is biztosította számukra azt az életszínvonalat, amire Brynn vágyott, de ez volt a legjobb állás, ami valaha kijutott Sheilának. Bárpincérnőként dolgozott a belvárosban. Sokat kellett melóznia, de legalább sok borravalót is kapott – jóval több pénzt, mint az olyan gyári munka hozhatott volna, amire a képzettsége révén lehetősége lehetett. Tizenhét évesen otthagyta a középiskolát, hogy férjhez menjen Brynn apjához, Yves Laurendeau-hoz. Négy évvel később a fér? meghalt balesetben, Sheila pedig ott maradt egy hat hónapos kislánnyal, szakképzettség és tapasztalat nélkül. Azóta nem volt éppen könnyű az élete. Brynn eltökélte: nem hagyja, hogy Chloé ezt most elszúrja… – Elgondolkodtál már azon, ki fog enni adni neked, ha anya elveszti az állását? Segélyből fogunk élni. – Lenyugodnál már? – förmedt rá Chloé türelmetlenül. – Jesszusom, ha ennyire ki vagy akadva, hát rányomok kicsit Noseworthy órájára, csinálok egy kis leckét a hétvégén. Amikor befordultak a sarkon, Brynn észrevette a kék-fehér rendőrautót a házuk előtt, és a nagydarab rendőrt, aki Phoebe-vel beszélgetett. – Remek – mondta. – Most aztán tényleg bajban vagy. – Én? – Chloé el?ntorodott. – Az istenért, de hát Pacával beszélget! – Igen. És nyilván arról faggatja, hol lehetsz. – Kösz. Jó tudni, hogy a családom mellettem áll… Brynn nem felelt, hanem Phoebe-hez sietett. Kishúga szemében megkönnyebbülés látszott, amikor meglátta. – Anyát keresik – mondta. Néha van annak előnye, ha az ember magas. Brynn kihúzta magát, és hideg zöld szemét a civil ruhás rendőrre szegezte. – Mit akar az anyánktól? – Rendőrségi ügy. Te ki vagy? – Le vagyok tartóztatva? A nagydarab rendőr zavarba jött. – Nem. – Akkor nem kell felelnem. – Tévedsz – szólt közbe Chloé, és Brynn mellé lépett. – Ha egy rendőr felszólít, igazolnod kell magad. Különben megvádolhatnak, hogy akadályozod a rendőrségi intézkedést. – Honnan veszed? – kérdezte Brynn. Chloé a szemét forgatta. – Hülye kérdés – morogta Phoebe. Chloé meg sem hallotta a kommentárt. Mereven nézte a civil ruhást. – Láttam a fényképét az újságban – mondta. – Maga az a gyilkosságis zsaru, ugye? Aki abban a nagy ügyben nyomozott tavaly nyáron. Maga kapta el a gyilkost, aki megölte azokat az egyetemistákat, ugye? A rendőr bólintott. – Levesque, igaz? Levesque-nek hívják? A rendőr megint bólintott. – Te pedig… – Chloé vagyok. Ez a paszulykaró pedig a nővérem, Brynn. Rendszerint amikor kiderült, hogy Chloé és Brynn testvérek, sokan azt hitték, hogy valami jó viccet hallottak, és nagyot nevettek. Mások csak később kapcsoltak, és úgy döntöttek, nem is hiszik el. Levesque kivétel volt: se nem nevetett, se nem hitetlenkedett. – És mi a helyzet Torrence kisasszonnyal? – kérdezte. – Ő is a testvérünk – felelte Chloé. – Mit követett el anya? – Nem mondtam, hogy bármit is elkövetett volna. – Akkor miért keresi? – Csak fel akarok tenni neki néhány kérdést. – Miről? Levesque elnézően mosolygott. – Rendőrségi ügy – válaszolta. Aztán a zsebébe nyúlt, és egy névjegyet húzott elő. – Add ezt át az édesanyádnak, amikor hazajön. Mondd meg neki, hogy hívjon föl, jó? Chloé a névjegyért nyúlt, de Brynn elhalászta előle. – Gondom lesz rá, hogy megkapja – mondta. Mindig úgy tett, mintha ő lenne az egyetlen, akire rá lehet bízni valami fontosat. – Köszönöm szépen – nyugtázta Levesque. Megfordult, és elindult vissza a kocsihoz. – Na – szólalt meg Chloé, amint a kocsi elhúzott a járda mellől –, szerintetek mit csinált? – Anya? Semmit – felelte Brynn, de közben a névjegyet tanulmányozta. Aggodalom tükröződött az arcán. – A zsaruk nem keresnek olyanokat, akik semmit nem csináltak – mondta Chloé. – Hú, lehet, hogy igazából baltás gyilkos, mi meg semmit nem tudunk az egészről. Brynn elhúzta a száját. – Ma te vagy a soros a vacsorával. – Nem leszek itthon. Találkozom valakivel. – Hát aztán. Attól még te következel. – Miért csináljak vacsorát, ha nem eszem belőle? – Az nem az én bajom – mondta Brynn. – Ismered a szabályokat. Mindenkire rákerül a sor a vacsorában is, a mosogatásban is. – Kivéve anyát – vágta rá Chloé. Sheila mindig vagy túlságosan elfáradt az egész napos álldogálástól, vagy éjszaka is dolgozott, és otthon sem volt – bár ahhoz soha nem volt túl fáradt, hogy egy hosszú, forró fürdő után gyorsan átöltözzön és elmenjen táncolni valakivel, akivel a munkahelyén találkozott. – Ha nem csinálsz vacsorát, megmondom neki – mondta Brynn. – És anya már Rusnek miatt is elég pipa lesz rád. Ahogy lépkedett felfelé Brynn után a lépcsőn, Chloé kiöltötte a nyelvét. Vacsorát akar? Hát jó, gondolta, olyan vacsorát kap, hogy megemlegeti. (…)